When we talk about the steel industry, it is interesting in itself what opportunities there are for sustainability in this world burdened by an energy crisis. The use of hydrogen is one such opportunity, which can be a kind of strategic guidance for the decades ahead.

A nagy külföldi acélipari cégek közül számos helyen elindult a karbonsemleges technológia bevezetésének előkészítése, idehaza – bár vannak biztató jelek, de – még várni kell, hogy erre a „pályára” ráforduljunk.
Az OMBKE Vaskohászati Szakosztály dunaújvárosi szervezete a közelmúltban klubnapot tartott, ahol meghallgathattuk a Dunaferr energetikai szakértőjének, Felföldiné Kovács Ágnesnek „A hidrogén alkalmazásának lehetőségei az acéliparban, zöldátállás a hazai kohászatban” című előadását. A kitűnő prezentáció sok érdekes információval szolgált.
Az acélipar szerepe a gazdaságban
Amikor acéliparról beszélünk, tisztában kell lennünk a nagyságrendekkel is. Nem meglepő, hogy a gazdasági szakemberek az acélipar teljesítményét tekintik a fejlődés és a gazdasági növekedés egyik alapvető pillérének.
A világ nyersacél termelése éves szinten már meghaladja az 1,87 milliárd tonnát, amelynek több, mint felét Kína adja. A globális piacból 8,5 százalékával, összesen mintegy 160 millió tonnával vesz részt az Európai Unió (EU) és, ha teljes kapacitással működne a Dunaferr, akkor ehhez a jelenlegi 1,8 – 2,0 millió tonnás technológiai háttér adott Magyarországon. A 3500 milliárd eurós globális éves forgalomhoz mintegy 6 millió alkalmazott járul hozzá, amelyből Európa 320 ezer fővel „részesedik.” Mindamellett világszerte 40 millió munkahely sorsa függ az acélipartól a globális ellátási lánc mentén. Az emberi tevékenységhez kapcsolható szén-dioxid kibocsátás jelenleg összesen 6-7 százalékáért felelős az acélipar globális szinten.
Ugyanakkor szinte minden üvegházhatású gázkibocsátást csökkentő technológia az acélon alapszik. Ide tartozik a geotermikus és megújuló energia, a villamosítás, a tömegközlekedés, valamint a hidrogénalapú gazdaság is.
Karbonsemleges technológia a jövő
Éppen ezért nem mindegy, hogy a klímasemlegesség, a fenntarthatóság érdekében hogyan is állítják elő az acélt. Fontos megjegyeznünk, hogy az elmúlt 50 évben az egy tonna nyersacél előállításához szükséges energiafelhasználása és szén-dioxid kibocsátása napjainkra 60 százalékra csökkent, ezzel megközelítve a ma járatos acélgyártási technológiák a termodinamikai határértékeiket. Vagyis a szén-dioxid kibocsátás lényegileg tovább így nem csökkenthető. Így szinte elkerülhetetlen a „forradalmian új”, alacsony szén-dioxid kibocsátású technológiák fejlesztése és alkalmazása.
Az egyébként eddig költséges új technológiák az energia és alapanyag beszerzési árak, a logisztikai költségek növekedése, az orosz – ukrán háború hatásainak embargós következményei – költség oldalról is – elérhetőbbé, versenyképesebbé tehetik és a klímasemleges technológiák felé fordíthatják az acélgyártást, amelyet a legnagyobb acélgyártók már kísérleti üzemszerűen alkalmaznak is.
Alapvetően két fő irányt különböztetünk meg a szén – dioxid kibocsátás csökkentésének módszerei között. Az egyik a folyamat során keletkező szén-dioxid begyűjtése, majd tárolása, vagy valamilyen vegyipari termék előállításához nyersanyagként történő felhasználása, a másik a karbon kiváltása valamilyen egyéb redukáló ágenssel/módszerrel, például a hidrogénnel.
Az előadáson mindkettő terítékre került, de ezúttal ez utóbbira fókuszálnánk.
Hidrogén alapú eljárások
A hidrogén alapú innovatív kohászati technológiák egyik metallurgiai módszere a szén-dioxid keletkezés megelőzésén alapul. Lényege, hogy az acélgyártás alapanyagául szolgáló „fémesített vasércet” karbon helyett hidrogénnel redukálják (a vas mellett található oxigént eltávolítják), így a szénmonoxid és szén-dioxid kibocsátás közel nullára csökkenthető. A módszer teljesen új infrastruktúrát igényel, a BF – BOF (nagyolvasztó és konverter) nyersacélgyártási technológia – fokozatos – kiváltása szükséges hozzá. A hidrogén redukáló ágensként történő felhasználására az ún. direkt redukciós eljárások során mutatkozik a legjobb esély. Ennek a folyamatnak a terméke az így előállított vasszivacs (DRI) vagy vasbrikett (HBI), amelyet elektrokemencében (EAF) történő acélgyártásra használhatnak fel, úgy, hogy ebben ennek és az acélhulladéknak az aránya változtatható. A fentebb említett redukcióhoz tehát szén helyett hidrogént használnak, amelyet elektrolízissel állítanak elő, és amelyhez villamosenergiára van szükség, ez pedig a Paks2 termeléséből biztosítható lenne.
A zöld átállás
A szén felhasználása nélküli technológiai megoldásokat nevezzük zöld átállásnak.
Nagy előnye ennek a technológiának (EAF), hogy a jelenlegi technológia (BF-BOF) mellé beilleszthető és együtt, egymás mellett is működhetnek. Így egy folyamatos átallás biztosítható a technológiák között az alapanyagok, a vasérc, a DRI vagy HBI és az acélhulladék, valamint a szükséges energiák rendelkezésre állása szerint.
Az elektrolízis során keletkező hidrogén vagy a DRI és HBI gyártására azonban nem szükségszerű egy acélgyártó cégnek berendezkednie, hanem külső partnertől ezek megvásárolhatók. A Magyar Kormány által létrehozandó un. hidrogénvölgyek is ezt a megoldást erősítik, hiszen nem csak az acélgyártás technológia váltásához van szükség a hidrogénre.
Hidrogénstratégia – hidrogénvölgyek Az egy éve deklarált nemzeti hidrogénstratégia szerint Magyarország két hidrogénvölgy (Dunántúl és Észak – Kelet) kialakítását tervezi 2030-ig. A dunántúli hidrogén ökoszisztéma, hidrogén értéklánc kiépítéséhez a paksi atomerőmű jelentős mennyiségű karbonmentes villamos energiát szolgáltathat. Ide tartozik a regionálisan is kiemelkedő kapacitású ammónia és finomítói ipar (Pétfürdő, Százhalombatta), valamint a meglévő nagy hidrogén felhasználók mellett több potenciális új felhasználó iparág is jelen van: acélgyártás (Dunaújváros), cementgyártás (Beremend, Királyegyháza). Az észak-keleti hidrogénvölgy térsége érett iparral rendelkező régió (Miskolc, Tiszaújváros, Kazincbarcika, erős vegyipar és petrolkémia, jelentős meglévő hidrogén felhasználással), ami nagy hidrogénigényt támaszt egy koncentrált területen. A stratégia szerint vizsgálandó továbbá a Mátrai Erőmű és térségének bevonása is.
Jelentős költségnövekedés
Az előadáson bemutatták azt, hogy a Dunaferr hidrogén alapú karbonsemleges jövőképe különböző megoldásokat tartalmaz, amelyek együtt és külön-külön is megvalósíthatók attól függően, hogy mennyi hidrogént igényelnek. Szakemberek szerint azonban a „zöld átállás” – nak, amely technológiaváltással jár a tőke és működési költségei jelentősek. Az így előállított acél tonnánkénti költségei 35-100 százalékkal magasabbak a hagyományos (nagyolvasztó-konverteres) technológiához képest.
A technológia váltás versenyképességét azonban nagyban javíthatja a jelenlegi energiaár – robbanás. Mintegy alapvetésként fogalmazhatjuk meg azt, hogy a zöld villamos energia és a zöld hidrogén rendelkezésre állásához, versenyképességéhez „igazítható” az elektroacélgyártás – vasszivacs/vasbrikett betétanyagú bevezetése.
A beruházási költségek mindamellett megoszthatók a piaci szereplők, a hidrogén előállító, a villamosenergia termelő és az acélgyártó cégek között.